Észak-Korea hivatalos nyelvei: milyen nyelven beszélnek?
Észak-Korea hivatalos nyelve a koreai, amelyet a közéletben, az oktatásban és az országos intézményekben használnak. Észak-Koreában általában chosŏnmalnak nevezik, míg a munhwaŏ a Phenjanhoz kötődő, államilag támogatott sztenderd változatot jelöli. A koreait alfabetikus írással rögzítik, Észak-Korea nyelvpolitikája pedig a hangul alapú írást részesíti előnyben. Íme, miben különbözik a hivatalos státusz a mindennapi nyelvhasználattól, és mit lehet tudni az országban beszélt más nyelvekről.
Mi Észak-Korea hivatalos nyelve?
Észak-Koreában egyetlen hivatalos nyelvet tartanak számon: a koreait. Az ország nyelvi helyzete nem több, egyenrangú hivatalos nyelvből vagy regionálisan hivatalos nyelvekből álló rendszer. Az állam a koreait használja, a kormány által támogatott sztenderd változat pedig meghatározza a hivatalos kommunikációt.
A koreai az ország hivatalos nyelve
A „Milyen nyelven beszélnek Észak-Koreában?” kérdésre a közvetlen válasz: az országban elsősorban koreaiul beszélnek, és ez az ország hivatalos nyelve. Britannica a koreait Észak-Korea hivatalos nyelveként tartja számon. Ez a nyelv a legfontosabb az állami kommunikáció, az oktatás és a nyilvánosságnak szánt média megértéséhez.
Az alkotmány állami szinten is rendelkezik a nyelvről. A nyelvvel kapcsolatos rendelkezései között szerepel a nyelv védelme és fejlesztése, amint azt a Constitute Project alkotmányszövegeis tükrözi. Ez a jogi és intézményi háttér segít megérteni, miért sorolják Észak-Korea nyelveinek leírásakor általában egyedüli hivatalos nyelvként a koreait.
Ez a válasz nem jelenti azt, hogy mindenki pontosan ugyanúgy beszél. Más országokhoz hasonlóan a helyi beszéd kiejtésben, szókincsben és ritmusban is eltérhet. A hivatalos nyelv megnevezése a nyelv országos státuszát írja le; nem tünteti el a regionális változatokat és az egyének közötti kommunikációs különbségeket.
A gyakorlatban Észak-Korea állami kiadványaiban, az oktatásban és a nyilvánosságnak szánt kommunikációban koreai nyelvvel találkozik az olvasó. Az, hogy egy nyelv tölti be ezeket az országos szerepeket, nem jelenti azt, hogy minden szöveg pontosan ugyanazt a szókincset vagy nyelvi regisztert használja: a hivatalos közlemények, az oktatási anyagok és a hétköznapi beszélgetések eltérő helyzetek a koreai használatára.
Hivatalos, nemzeti és munkanyelv: mit jelentenek ezek a kifejezések?
Ezek a kifejezések összefüggnek, de különböző dolgokat írnak le. A hivatalos nyelv a kormányzatban és a közintézményekben elismert szerepet tölt be. A nemzeti nyelv gyakran egy ország közös identitásához kapcsolódó nyelvként szerepel. A munkanyelv egy-egy közigazgatási vagy szervezeti feladat ellátására használt nyelv. Ezek a megnevezések átfedhetik egymást, de nem helyettesíthetők automatikusan egymással.
Észak-Koreában a koreait hivatalos nyelvként tartják számon, és az országos közélet központi nyelve is. Az e nyelvi profilhoz rendelkezésre álló források nem neveznek meg külön munkanyelvet vagy regionális hivatalos nyelvet. Különösen fontos, hogy az idegennyelv-oktatás vagy a más nyelven beszélő látogatók jelenléte önmagában nem ruházza fel az adott nyelvet hivatalos státusszal.
Ez a különbségtétel hasznos az országprofilok összehasonlításakor. Egy országnak több hivatalos nyelve is lehet, vagy egy nyelv csak bizonyos régiókban kaphat hivatalos státuszt. Észak-Koreát általában másként írják le: országos szinten a koreai a hivatalos nyelv, míg a nyelvhasználat más formáiról regionális beszédváltozatként, jelnyelvként, kisebbségi nyelvhasználatként vagy idegennyelv-tanulásként kell beszélni — bizonyíték nélkül nem szabad őket további hivatalos nyelvekként feltüntetni.
Hogyan nevezik és írják a koreait Észak-Koreában?
Észak-Korea nyelvi profiljában a koreai egyik elnevezése és az államilag támogatott sztenderd változat is szerepel. A különbség fontos: a chosŏnmal magára a nyelvre utal, míg a munhwaŏ a hivatalos sztenderdhez kapcsolódó elnevezés. A koreait alfabetikus írással rögzítik, nem egy kizárólag Észak-Koreában használt, külön írásrendszerrel.
Chosŏnmal és munhwaŏ
Chosŏnmal az észak-koreai szóhasználatban a koreai nyelvet, illetve a koreai beszédet jelenti. Az elnevezés az ország saját nyelvi terminológiáját tükrözi. Az olvasók többféle latin betűs átírással is találkozhatnak, mivel a koreai szavak angol betűkkel többféleképpen is leírhatók.
Munhwaŏ— gyakran „művelt nyelvként” fordítják — az Észak-Koreában támogatott sztenderd változatot jelöli. Phenjanhoz kötődik, és a formális beszéd, valamint a hivatalos kommunikáció mintájául szolgál. A Hoover Intézet által közzétett tudományos tanulmány a munhwaŏt az észak-koreai nyilvános diskurzus összefüggésében vizsgálja. A kifejezés tehát többet jelent a koreai nyelv általános elnevezésénél: egy sajátos sztenderd változatra és annak hivatalos életben betöltött szerepére utal.
Hasznos különválasztani három fogalmat: a koreai a nyelv; a chosŏnmal a koreai nyelv egyik elterjedt észak-koreai elnevezése; a munhwaŏ pedig az államilag támogatott sztenderd változat. Ez a megkülönböztetés egy gyakori félreértést is eloszlat. A munhwaŏ nem a koreai mellett álló második hivatalos nyelv, hanem az országban használt koreai sztenderd változata.
Phenjan azért fontos, mert a támogatott sztenderd a fővároshoz kötődik. Ez nem jelenti azt, hogy minden lakos ugyanúgy beszél, mint a sztenderd, vagy hogy a helyi változatok eltűntek volna. A sztenderd változat a formális nyelvhasználat viszonyítási alapja, nem pedig annak teljes leírása, hogyan beszél mindenki minden helyzetben.
Az olyan latin betűs alakok, mint a chosŏnmal és a munhwaŏ, a koreai szavak latin betűs leírásai azok számára, akik nem olvasnak hangult. A helyesírási alakok a kézikönyvekben eltérhetnek, mert az átírási rendszerek és konvenciók különbözőek. Az angol nyelvű írásmód eltérései nem jelentik azt, hogy Észak-Koreában más beszélt nyelvet használnának.
A hangul és Észak-Korea írásrendszere
Észak-Koreában a koreait elsősorban hangullal, a koreai ábécével írják. Az írás a koreai hangjait szótagblokkokba rendezett betűkkel jelöli. Ez alapvetően ugyanaz az írásrendszer, amelyet Dél-Koreában is használnak a koreaihoz, bár a két ország konvenciói, szóhasználata és helyesírási részletei eltérhetnek.
Az észak-koreai nyelvpolitika a koreai hangullal való írását hangsúlyozta, ahelyett hogy rendszeresen kínai írásjegyekkel — közismert nevükön hanjával — kevernék. A sino-koreai oktatásról és a nyelvpolitikáról szóló kutatások erős hangul-központú megközelítést és a kínai írásjegyek hétköznapi használatának visszaszorulását írják le. A Koreai Hivatkozási Index tanulmánya azt is jelzi, hogy a sino-koreai oktatás története során változások történtek. Ez alátámaszt egy fontos különbségtételt: a hangul központi szerepet tölt be a mindennapi írott koreai nyelvben, de ez nem jelenti azt, hogy soha nem tanultak volna kínai írásjegyeket, vagy hogy ne lenne helyük a szakirányú oktatásban.
Az írott anyagokat összehasonlító olvasók számára a legfontosabb, hogy Észak- és Dél-Korea egyaránt a koreai ábécét használja. A szóhasználat és a konvenciók eltérései befolyásolhatják egy szöveg megjelenését vagy olvasását, de nem egy másik ábécé jelenti a fő különbséget. A politikai határ alakította a nyelvi sztenderdeket és a szókincset, az alapvető írásrendszer azonban továbbra is koreai.
A hangul betűit szótagblokkokba rendezik, ezért egy leírt szó tagoltnak tűnhet, noha az írásrendszer alfabetikus. Észak-Korea nyelvi profilja szempontjából ez azt jelenti, hogy a „milyen ábécét használnak?” kérdésre a hangul a válasz. Az olvasóknak nem egy teljesen különálló írásrendszer, hanem a dél-koreai anyagoktól eltérő sztenderd szókincs és helyesírási konvenciók kapcsán kell különbségekre számítaniuk.
Beszélnek más nyelveken is Észak-Koreában?
Észak-Korea nyelvi profiljában a koreai dominál, de a „hivatalos nyelv” nem ugyanazt jelenti, mint hogy „mindenki csak ezt az egy nyelvet használja”. A kommunikáció és a nyelvtanulás más formái is léteznek. Az ezekről a közösségekről és más nyelvek mindennapi használatáról szóló nyilvános információk korlátozottak, ezért óvatosan kell kezelni az egyes nyelveket beszélők számára vonatkozó állításokat.
A koreai regionális változatai és a koreai jelnyelv
Észak-Koreában a koreai nyelvnek regionális beszélt változatai is vannak, ahogyan az várható egy olyan országban, ahol az emberek különböző területeken és közösségekben élnek. Ezek a változatok hangzásban, helyi szókincsben és egyéb jellemzőkben térhetnek el. Az országosan támogatott sztenderd Phenjanhoz kötődik, de a regionális beszéd attól, hogy eltér a formális sztenderdtől, még nem válik külön nyelvvé.
A koreai jelnyelv szintén fontos része a képnek. Ez a siket közösségek által használt jelnyelv, nem pedig a koreai beszélt nyelv egyik nyelvjárása. Az Ethnologue a koreai jelnyelvet az Észak- és Dél-Koreához egyaránt kötődő, őshonos siketközösségi nyelvként írja le, ugyanakkor megjegyzi, hogy a közvetlen bizonyítékok korlátozottak. Ezért indokolt elismerni a jelenlétét az ország nyelvi képében, de nem szabad alátámasztatlan állításokat tenni az észak-koreai használók számáról vagy az intézményi ellátás mértékéről.
A beszélt koreai és a koreai jelnyelv a nyelv különböző formái. A jelnyelveknek saját nyelvi szerkezetük van; nem egyszerűen a beszélt szavakat kézmozdulatokkal megjelenítő rendszerek. Az országszintű információk azonban nem részletezik, hogyan tanítják vagy használják a jelnyelvet Észak-Korea-szerte, ezért nem szabad túlhangsúlyozni a helyi szerepét.
Ez a különbségtétel a nyelvek számba vételénél is fontos: a jelnyelvek nyelvek, az országprofilok azonban a beszélt őshonos nyelvektől külön kategóriába sorolhatják őket. A hivatalos beszélt nyelvekre összpontosító lista tehát más kérdésre válaszol, mint a közösségek — köztük a siket közösségek — által használt összes nyelv felsorolása.
Kisebbségi és idegen nyelvek
Az országismertetők Észak-Korea lakosságát túlnyomórészt koreai nemzetiségűként írják le, a rendelkezésre álló nyelvi listák pedig a koreait jelölik hivatalos nyelvként. Az Ethnologue országprofilja két élő őshonos nyelvet tart számon Észak-Koreában, és ezek közül a koreait nevezi meg hivatalosként. Ez a szám nem méri, hány nyelvvel találkozhatnak a lakosok különféle helyzetekben, és nem szabad úgy értelmezni, mint az egyének nyelvtudásának részletes összeírását.
A szám attól függ, hogy egy forrás mit tekint nyelvnek, és hogyan sorolja be a közösségi nyelveket, illetve a jelnyelveket. Az Ethnologue adata országprofilon alapuló besorolás, nem pedig annak állítása, hogy két nyelvet egyformán széles körben használnak, vagy azonos intézményi státusszal rendelkeznek. A hivatkozott országprofil továbbra is kizárólag a koreait nevezi meg hivatalos nyelvként; a rendelkezésre álló információk nem adnak teljes körű képet más nyelvi közösségekről és azok létszámáról.
Az idegen nyelveket tanulhatják vagy használhatják bizonyos helyzetekben, de jelenlétük nem bizonyítja, hogy a lakosság körében széles körben beszélik őket. A rendelkezésre álló források nem közölnek megbízható, naprakész adatokat az angolul, kínaiul, oroszul vagy más idegen nyelveken beszélők arányáról. Arra sincs alapjuk, hogy pontosan megbecsüljék, hány lakos tud ezek bármelyikén beszélgetni.
Ezért pontosabb különválasztani a nyelvoktatást és a szakosodott használatot a közösség mindennapi nyelvhasználatától. Egy tanfolyam, iskola vagy intézmény taníthat idegen nyelvet anélkül, hogy az nemzeti nyelvvé válna, vagy bizonyítaná, hogy az adott környezeten kívül is gyakran használják. Hasonlóképpen, idegen nyelvű anyagok megléte sem bizonyít széles körű nyilvános nyelvtudást.
Idegen nyelvek és nyelvtanulás
Az idegen nyelveknek helyük van a szakirányú oktatásban, de az ezekről a programokról szóló információkat nem szabad az általános nyelvtudás helyettesítő mutatójaként használni. Észak-Korea idegennyelv-oktatása külön téma attól a kérdéstől, hogy melyik nyelv hivatalos, illetve melyiket beszélik a legszélesebb körben.
A szakirányú tanulás nem azonos a hivatalos státusszal
Észak-Koreában működnek idegennyelv-oktatásra szakosodott intézmények. Például a Phenjani Idegennyelvi Egyetem bemutatása szakosított képzésekről és nyelvoktatásról számol be. Az ilyen források hasznosak annak megértéséhez, hogy létezik szervezett nyelvtanulás, de nem bizonyítják, hányan beszélnek idegen nyelvet Észak-Koreában, vagy milyen szinten tudják azt.
Az oktatási vagy szakmai környezetben megjelenhet az angol, a kínai, az orosz és más nyelv is, de a cikkhez felhasznált források nem támasztanak alá országos rangsort az idegennyelv-tudásról. Fontos az is, hogy egy adott iskolában tanított nyelvet ne tekintsünk második hivatalos nyelvnek. A hivatalos státusz a nyelv államban és intézményeiben betöltött szerepére vonatkozik, nem pusztán arra, hogy a diákok tanulhatják-e.
A nemzetközi olvasó számára a gyakorlati különbségtétel egyszerű: Észak-Korea országos közéletéhez a koreait kell társítani, az idegen nyelvek használatát pedig egy adott személyhez, intézményhez vagy helyzethez kell kötni. A rendelkezésre álló bizonyítékok nem indokolják annak feltételezését, hogy az angolt — vagy bármely más idegen nyelvet — a lakosság általában könnyen megérti.
Röviden
Észak-Korea hivatalos nyelve a koreai. Az országban gyakran chosŏnmalnak nevezik, a munhwaŏ pedig a Phenjanhoz kötődő, államilag támogatott sztenderd változat. A koreait elsősorban hangullal írják. A regionális beszédváltozatok, a koreai jelnyelv és a szakirányú idegennyelv-tanulás a tágabb nyelvi kép részei, a rendelkezésre álló források azonban nem igazolnak további hivatalos nyelveket, és nem közölnek megbízható országos adatokat az idegen nyelven beszélőkről.
Terület kiválasztása
Hozzon létre egy bejegyzést
A postázás ingyenes, regisztrációhoz nem kötött.